A Csepel-sziget kapuja


Kisgyermekként szájtátva néztem ezt a hatalmas létesítményt… Emlékeimben egy monumentális, tiszteletet parancsoló kép élt… Nagysága mit sem változott néhány év elteltével. A Csepel-sziget déli kapujánál, a Tassi-zsilipnél jártam…

A folyószabályozás gondolata az 1838. évi nagy jeges pesti árvizet követően meghatározóvá vált. Kezdetben a Csepel-sziget felső végében zajló munkálatok a kívánt eredménytől igen távol maradtak. A soroksári ágat több alkalommal is víz alá került. Így Ditróy János tervei alapján 1924. évben kezdetét vette a tassi hajózsilip, a vízleeresztő zsilip és az erőmű megépítése az alsó végen.

Az elkövetkezendő évek sem teltek eseménytelenül a Duna-ágban. Amellett, hogy hajózhatóvá vált a folyó, az 1956-os jeges árvíz óriási próbatétel elé állította a műtárgyat. A természet felülkerekedett… Napjainkban már csak az átalakított hajózsilip üzemel.

Minden alkalommal megbabonázva figyelem a kisebb-nagyobb hajók átzsilipelését a közel 12 méter széles kamrában. Ahogyan az egész kis csónakok és az akár 1300 tonnás uszályok egymásután várják a szabad jelzést, miután csengőszóval jelezték szándékukat. Nagyszerű látvány!

Egy ajtó, melynek szerepe hosszú évtizedek óta meghatározó a folyó életében. Egy építmény, mely képes a természettel együtt élni. 


Cockpit Journal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mozgalmas nyári program

Az ikonikus Balcsi