Cockpit Journal

Rajongok a művészetért! Legyen szó filmről, színházról, kiállításról, zenéről, divatról vagy könyvről... Egyszerűen magával ragadnak a különböző hangulatú, stílusú alkotások.  A Nemzeti Kulturális Alap, mint a hazai kultúrfinanszírozás egy legmeghatározóbb intézménye, már 25 éve támogatja a hazai és határon túli magyar kulturális élet feltörekvő és elismert művészeit. A Magyar Országgyűlés által létrehozott szervezet célja, hogy nemzeti és egyetemes értékek létrehozásában, annak megőrzésében, illetve terjesztésében vállaljon kiemelkedő szerepet. Az elkülönített állami pénzalap forrásait döntő hányadában társadalmasított kollégiumi rendszer működtetésével pályáztatja és juttatja el az arra érdemesített programok megvalósítóihoz. Egy szervezetileg, pénzügyileg megerősödött alap, mely befolyt bevételeiből kizárólag kulturális programokat támogat a kultúra  különböző területein. Eme jeles alkalomból vettem részt a 25 év, 25 nap, 25 esemény című programsorozat ...

Akár egy James Bond film forgatása, ilyennek képzelem a Készenléti Rendőrség Tűzszerész Szolgálatának munkáját. Egyfajta misztikum lengi körbe fantáziámban a tűzszerészek mindennapjait... Ezeken az ideákon túllépve, utánajártam milyen is a valóságban egy rendőri tűzszerész élete. Lányos zavarommal küzdve érkeztem meg a Készenléti Rendőrség Kerepesi úti laktanyájába, ahol már várt dr. Huszák András r. alezredes. Megilletődöttségem a legkevésbé sem csillapodott, ahogyan haladtunk egyre beljebb és beljebb az egykori Ferenc József lovassági laktanya létesítményei között. Múltidéző sétánk a Tűzszerész Szolgálat központi épületéhez vezetett. Belépve, s a folyosón végighaladva zöldnövények sokasága tette kissé kellemesebbé a környezetet, azonban a legkevésbé sem lehetett elsiklani a virágcserepek között már-már dekorációként előbukkanó különböző méretű, s típusú robbanószerekről. Huszák András irodájába belépve már-már szinte természetesnek tűntek a családi fotók, az emlékek között el...

A település, ahol felnőttél, ahová egész kisgyermek korodtól kötnek az emlékeid, mindig kiemelt szerepet kap az életedben. Nincs ez másként velem sem… A Kis-Duna partján elterülő nagyközség sokáig jelentette számomra a világ közepét… Az idő múlásával, a látásmódom tágulásával, egy kissé megszürkültek a képek az egykoron hatalmasnak tartott községről… Ennek ellenére a mai napig szívesen térek vissza, hogy egy-egy kedvenc helyet újra és újra felkeressek. Az egykoron szebb időket megélt Dunapart is ezen részek közé tartozik. A településtől néhány kilométerre az idelátogató kiszakad a gondokkal, feladatokkal terhelt mindennapokból. Csend, s nyugalom honol a teljes parti részen. De nem volt ez mindig így…  Az 1990-es években még virágzó parti rész, nagyvárosi lakosok százainak biztosította a hétvégi pihenés lehetőségét, miközben a környéken élők is szívesen múlatták az időt a fák árnyékában vagy hűsöltek a folyó kellemes vízében. Étterem, cukrászda, strandbüfé… Óriáscsúszd...